kutyavilag

Kedves Shae!

Mérhetetlen fájdalommal olvastam soraid, no nem a leszakadt karmodról, mert az kutyadolog. Most mondhatnám, hogy egy kis karomproblémáért csak a lányok képesek sírni, de azt hiszem ez egy olyan úriembertől, mint én, nem lenne szép gesztus. Felháborodásom legfőbb forrása alábbi soraid: „Nem tudom, mit csinálhatsz most, de az biztos, hogy megfeledkeztél rólam… Ma nem értél rá játszani, ráadásul a napokban nem nekem írtál levelet, hanem Csutinak - ország-világ szeme láttára. Nagyon örülök, hogy jóban akarsz lenni a tesómmal, de azért az mégsem járja, hogy rólam megfeledkezel… Tudnod kell, hogy erről még bizonyítékom is van, nem takargatom a dolgot. Ezt meg kell magyaráznod a legközelebbi futizásunkkor és ami a legfontosabb, ki is kell engesztelned, ahogy előkelőségem megkívánja.”

Mivel a testvérem, a legjobb barátom és még ki tudja, mim vagy – a csajom, a nőm, a szerelmem, de ebbe most ne menjünk bele –, ezért semmiképp se szeretném, ha a csinos kis kobakodba bolondságokat gondolnál. Még, hogy én megfeledkeztem rólad?! Amikor egész nap – kivéve, amikor henyélek, eszem, alszom, kongozok, kunyerálok, zoknikat lopkodok, vagy csak ordítozok az utcán hangosan okoskodó négylábúaknak – csak rólad ábrándozok, és arra várok, hogy végre bekaphassam az egész fejedet? Kikérem magamnak a gyanúsítást. Kérlek alássan, azért voltam olyan elfoglalt az utóbbi napokban, mert az egyik haverom a segítségemet kérte. Emlékszel Helmutra? A múltkori kiránduláson találkozhattál vele, tudod, amikor a Farkas-hegy környékén őrjöngtünk a kis hegyi utakon és magunk körül mindenkit kikészítettünk. Lehet, hogy fel sem tűnt neked, mert nem egy szószátyár valaki, arra viszont talán emlékszel, hogy az egész túra alatt egy tíz méteres madzagon húzta maga után az egyik kétlábút, nehogy az eltévedjen útközben. Szegény srác, biztos nem tud valami jól tájékozódni!

Mint kiderült, Helmutnak nincsen gazdája, csak csövezik az egyik barátjánál, Ana-nal, a gyönyörű malamutnál. Nyugi, nem én mondom rá, hogy szépséges, hanem a Gazdim. Nekem a rövidszőrű csajok az eseteim, ezt tudhatnád. Az lesz a legegyszerűbb, ha bemásolom, hogy pontosan mit is írt nekem: „Cső Zeusz! Hallom mostanában sorra mancsolod a leveleket. Nem akarok kertelni, tök fasza lenne, ha engem is megemlítenél benne. Tudod, hiába regisztrálok mindenféle társkereső oldalakra, valahogy nem akar rám találni a szerelem. Sajnos Ana mellett nem is egyszerű csajozni, hiszen minden figyelmet magának követel, meg aztán sokszor azt hiszik, hogy mi egy pár vagyunk, hogy egy gazdán osztozunk. Persze, totálisan hálás vagyok neki, hiszen nélküle most egy hideg cellában kuksolnék valahol, ahol naponta egyszer vetnének rám egy pillantást, így viszont Ana kétlábúja egész sokat – na jó, ennél többet is tehetne az ügyem érdekében – foglalkozik velem. Mostanában viszont néha rám tör a mélabú – lehet a téli depresszió –, és az igény arra, hogy legyen egy saját emberem. Kezdem feladni a reményt, hogy már senki sem akar maga mellett tudni egy szánhúzót. Hogy hiába vagyok ilyen macsó és jóarc, senki sem akarja hallgatni a sztorijaim. Kérlek, segíts nekem, küldj egy előnyös fotót rólam – ne olyat, ahol betaggeltek, hanem lehetőleg valami profilkép gyanúsat – a pitbull barátnődnek, hátha ő olyan körökben mozog, ahol a szingli csajok pont rólam álmodoznak.

Szerintem ezzel a szöveggel reklámozhatnál: Helmut egy rendkívül jóképű, fülén egy kis szexepillel rendelkező, kedves, csöndes, jóképű hobbi szakács. Imád főzni, ha tehetné, mindig a konyhában tevékenykedne. Szem előtt tartja a környezetvédelmet, még a szemetet is szelektíven gyűjti. Amikor nem a ház körülötti teendőkkel foglalkozik, akkor épp futkározik vagy úszik. Mert nem csak okos, hanem sportos és szexi is. Nehezen viseli a magányt – de hiszen ki szereti? –, igényli az emberek társaságát és elvan a többi kutyával is, legyen az kan vagy szuka. Nem szereti a konfliktusokat, semmi agresszió nincs benne, naiv, de bizakodó jellem. Olyan végleges gazdinak ajánlom, aki szereti a szépség mögött rejtőző intelligenciát is, aki felfedezné a benne rejlő gyöngédséget, de emellett kihajtaná belőle a sz*rt is egy futás vagy biciklizés alkalmával. Ja, és persze a lényeg; egy gyönyörű, szerény husky lehetne a társa a mindennapokban.”

Hát papám, azért ez nem rossz marketing szöveg, az biztos. Én csak pár dologban korrigálnám ezt. Először is, hogy a fülén lévő „szexepil” azt jelenti, hogy hiányzik a fél füle. Komolyan, ez kinek SZEXI?! Én imádom a két lapátfülemet, már csak az kéne, hogy egy része hiányozzon. Csöndes. Pfff, akarod mondani, mulya! Az első alkalommal, amikor együtt nyaraltunk a Velencei-tónál, ki sem lehetett robbantani Ana mögül, olyan bizalmatlan volt mindenkivel. Jó tudom, azóta már sokkal jobb fej, megy mindenkihez spanolni, tudja, hogy így adhatja el magát. Mit tesz a napfény és a szabadság, azóta kinyílt a csipája, az biztos. De azért nem állítanám, hogy egy harsány, folyton sziporkázó husky lenne. Azt se állítanám, hogy száz százalékban husky lenne. Oké-oké, a kétlábúaknak minden szánhúzó jellegű kutya husky, legyen az akár alaszkai malamut vagy szamojéd. És mellesleg mióta is nevezik a haspókokat szakácsnak? Mert akkor én sztár séf vagyok, ha ő hobbi szakács. Persze, szeretek a konyhában sertepertélni, mert akkor biztosan csurran cseppen valami a pultról, de Helmut esetében még a kenyeret is jól el kell pakolni a közelből, mert ha eléri – és ne legyen kétsége senkinek, eléri – tuti felzabálja. Inkább nevezném tolvajnak… egyszer még egy kisgyerektől is elszedte a szendvicsét. Könyörgöm! Legalább azt a fél rúd szalonnát csente volna el, amit a táskában rejtegettek, ne holmi szendvicset. Amatőr! És mi az, hogy szeret sportolni? Haha, jót kell kacagjak ezen. Azon a bizonyos nyaralásom a Gazdim szinte térden csúszva könyörgött neki – elég szánalmas látványt nyújtott –, hogy jöjjön be a vízbe. Persze a kétlábúm ujjongott örömében, amikor őurasága a mancsát betette a tóba, mintha valami olimpiát nyert volna. (Azzal természetesen semmit sem foglalkozott, hogy én egész nap a hab testemet áztattam a vízbe és folyamat nyomtam a lábtempót.) Pedig én tudom, hogy csak a sajt miatt merészkedett odáig, nem pedig az aktív mozgás öröméért. És mi ez a szöveg, hogy környezetvédő? Az összes kutya az, nem véletlen eszünk fel a földről mindent, ami nem odavaló, csupán az újrahasznosítás jegyében.

A lényeg a lényeg, Helmutnak kell egy ember, aki törődik vele, sétálni, futni, kirándulni viszi, finom falatokkal és sok játékkal látja el. Kell neki egy ember, akiben bízhat, aki törődik vele, és akinek ő lesz az első. Küldök neked néhány fotót róla, amit az egyik nyilvános társkereső oldalon, az Összefogás A Szánhúzókért Alapítványnál találtam. Királylány, segíts nekünk és pletykáld el az összes barinődnek a környéken, hogy Helmut mekkora fogás. (Elég bizarr lenne, ha én áradoznék róla, akkor akár kölcsön is kérhetném a rózsaszín ruhácskádat...)

Remélem, már nem neheztelsz rám, délután tuti viszek neked egy kis kolbászkát, hogy kiengeszteljelek – tudom, hogy a nők erre buknak –, addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz