Kutyás vagyok. Ez nem állapot, ez életforma. Amikor ezt választottam, kinyílt előttem számtalan ajtó. Megváltozott a felfogásom, az élethez való hozzáállásom, a fontossági sorrendem. De ezzel párhuzamosan be is zárult rengeteg kapu.
Tiltások, kötelezettségek és becsmérlés. Rosszul neveled, rosszul csinálod, rossz tápot adsz neki, rossz helyen sétáltatod, sőt rossz gazdi vagy. "Nem sovány ez a kutya?" "Le tudod fárasztani?" "Kutyát lakásban? Állatkínzás!" "Egész nap egyedül van?" "Nem szedi szét a lakást?" "Szájkosár nem kellene rá?" "Minden tele van kutyaszőrrel?" Nincs olyan gazdi, aki ne találkozott volna valamelyik kérdéssel. Nincs olyan gazdi, akit ne tiltottak volna már ki egy helyről - ami legyen egy kávézó, étterem, hotel, strand vagy a közeli park-, csak azért mert négylábú barátjával akart oda bemenni.
Kemény falakba ütközhetünk, ha nem készülünk fel előre, hogy hova lehet és érdemes menni kutyával. Szerencsére valami mozgásba lendült, a nyugati szellő - lassan, de biztosan - megérintette hazánkat, Budapesten a különböző helyek folyamatosan nyitják meg kapuikat a négylábúak előtt, országos szinten pedig egyre több a kutyabarát szállás. Ugyan van még bőven hová fejlődni, messze van, és kanyargós az út a célig, de azért látszik a haladás. Már nincs minden ajtó kulcsra zárva, sőt mi több, van amit már résnyire kinyitottak.
Ezeket a kapukat döngetjük és próbáljuk szélesebbre tárni. Beszámolunk arról, hogy hová üljünk be mindenféleképpen egy teára, sörre vagy kávéra, mik azok a panziók, hotelek és vendégházak, amelyek nem csak elviselik, hanem szeretik is a négylábúakat.
Jó szórakozást a bloghoz!
Utolsó kommentek