kutyavilag

Kedves Shae!

Szeretném megköszönni neked és persze Csuti mesternek, hogy részt vettetek a hétvégén rendezett születésnapi zsúromon. Állati volt, bár Gazdi mintha ki lett volna borulva, amikor a kanapét átjátszottuk a nappali másik végébe. Nem is értem, csak neki tettünk szívességet, hiszen a Feng shui szerint ott sokkal jobb helye lenne. Kreatívak vagyunk, rajtunk nem fog ki a rossz idő, akkor is tudunk órákig őrjöngeni, ha arra csak egy lakás áll a rendelkezésünkre. Vajon ez az a helyzet, amikor futtatóvá alakul a szobám? Juhú, lett egy saját játszóterem, de nyugi, megengedem neked is, hogy mókázhass ott!

Mókázásról jut eszembe. Csinálhatnál valamit őpulisádoggal, mert a depresszív aurája belengte az egész teret, és már majdnem nekem is rossz kedvem lett tőle. Majdnem. Búbánatos fejjel ült órákon keresztül a konyhában – bár lehet, hogy csak felmérte a kajalelőhelyeket –, és világfájdalmat türkröző tekintettel meredt a Gazdimra minden alkalommal, amikor elment mellette.  Persze ő bedőlt neki, és akkor hosszan kényeztette, simi, jutifali, miegymás. Na persze, akkor épp nem volt depressziós! Szóval, TESSÉK csinálni vele valamit, mert ha ma is ezt fogja művelni, akkor kénytelen leszek agressziót alkalmazni és a végén a fejére dobom a kongomat... vagy téged. 

Amúgy már azon is filóztam, hogy ő valójában nem is depis, csupán színészkedik, hogy mindenki vele foglalkozzon – mondjuk mellettünk nem csoda, hogy ilyen taktikai lépésekre kényszerül –, vagy csak ebben a formában kívánja érvényesíteni az akaratát. (Ha ez így van, akkor ő a példaképem!) Nézd meg, eljátszotta a hattyú puli halálát és máris nem kellett velünk jönnie kávézni az Addicted2Caffeine-be. Ez amúgy akár – hangsúlyozom, AKÁR – jó szórakozás is lehetett volna, hiszen ez a kávézó kutyabarát(!!!), és vígan helyet foglalhattunk volna mi is a pihe-puha székeken. De neeeem, persze, hogy ez nem így történt. A kedves kétlábújaink úgy ítélték meg, hogy nem vagyunk kávézó kompatibilisek, mondván, hogy tiszta sár a mancsunk – hülyeség, ezt simán eltűntettem volna valamelyik párnán! –, ezért kint a FÖLDÖN kellett várakoznunk, amíg ők tök jól eltrécseltek. Várakozni is utálok, nem hogy a földön! Arról már ne is beszéljünk, hogy az eső is esett, és ráadásul halálra untuk magunkat. Remélem, hogy ilyen viselkedést soha többet nem fognak tanúsítani, mert ha igen, azt hiszem újra iskolába kell járassuk őket. Vagy leckéket kell vegyünk Csutitól.

Délután Gazdival megyünk értetek– ugyanis ha jól tudom, a tied még mindig munkakóros–, addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz

Ui.: Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat születésnapom alkalmából, ígérem, hogy ugyanolyan csíntalan rosszaság leszek a következő években is, és persze Gazdi idegrendszerét folyamatos edzésben tartom. Ezt garantálom.

Kedves Zeusz!

Eljött az ideje, hogy én is írjak neked egy levelet, melynek a 2. születésnapod az apropója. Két év, ami olyan gyorsan szállt el, hogy szinte pislogni sem volt időnk közben. Két év, ami alatt megedződtek az idegeim, megjelentek az első ősz hajszálaim, és kinyílt számomra egy új világ. Egy új világ, amelynek a kulcsa Te vagy. Szeretnék Neked köszönetet mondani ezért. Szeretném, ha tudnád, hogy boldogabb Gazdi nem is lehetnék, hogy lehetőségek tárházát fedted fel előttem, hogy miattad jobban megismertem önmagamat és általad jobb ember lettem.

Amióta betetted kis mancsaidat az életembe, azóta az fenekestül felfordult. Nem volt könnyű az elején, hiszen a felelősség súlya ekkor rakódott először a vállamra. Miattad és érted lettem a szó legkomolyabb értelmében felnőtt. És köszönöm ezt Neked. Köszönöm, hogy türelemre, önfegyelemre, rendszerre, rendre, lemondásra, önzetlenségre, felelősségre tanítottál. Köszönöm, hogy elhoztad a legborongósabb napokban is a vidámságot, hogy mindig megnevettetsz, hogy folyton körülöttem zsizsegsz és árnyékként követsz. Hogy tudom, hogyha hazaérek, nem az üres lakás vár rám, hanem Te. Hogy tudom, hogy minden nap egy újabb kaland, amelyen közösen vehetünk részt, legyen az csak egy rövid séta, játék, futás vagy túrázás. Köszönöm neked, hogy vagy, hogy szétszőrözöd a lakást, hogy folyton a kongodba botlom, hogy fent terpeszkedsz a kanapén, a fotelban, az ágyon, hogy bemászol a kádba, hogy mindig meghallgatsz és megvigasztalsz ha kell.

Csak néhány apróság, amit a kezdeti időszakban gyorsan megtanulhattam tőled: A pisi és a kaki könnyen, a fos annál kevésbé könnyen takarítható fel a parkettáról. A kutyapelenkát hihetetlenül izgalmas dolog ezer apró darabra cincálni, ennél már csak a cafatok begyűjtése izgalmasabb. A szőrszálak színéhez jó hozzáigazítani a takarót, ágytakarót, ruhatárat, kanapét, fotelt, ágyat... ha teheted mindent! Hiába a rövid szőr, a zoknidból tuti nem jön ki, és ha beleáll a talpadba, pont olyan, mintha szálkába léptél volna, csak sokkal körülményesebb kiszedni. A kutyanyál könnyen takarítható, ha nem hagyod a nadrágodon megszáradni. Utána már esztétikai látvány. Szőnyegre nincs semmi szükség. Lábtörlőre sem. A szárítóra ruhákat pakolni hülyeség. Papucsot, cipőt, szandált elöl hagyni felelőtlenség. Felmosni, porszívózni jó. Napjában akár ötször is. Mindehhez lehetőleg vigyorogj... aztán szép lassan rájössz, hogy a legbosszantóbb szituációban is csak nevetni érdemes.

Köszönöm Neked, hogy megtanítottál önfeledten kacagni a bosszankodás helyett. Hogy megismerhettem az önzetlen szeretet erejét, hogy ráleltem a lelki békémre, és hogy célt adtál az életemnek. Köszönöm, hogy általad annyi jó embert, barátot ismerhettem meg, akiknek hála még a szakadó esőben is jó móka tud lenni a több órás kutyázás.

Egy részről hihetetlenül boldog vagyok, hogy már két éve velünk vagy, más részről rettegek, hogy ilyen gyorsan telnek a napok. Azt kívánom, hogy bárcsak sokkal több időtök lenne velünk, unalmas emberekkel, hogy megtanítsatok minket mindenre, amit Ti tudtok, és mi nem. Nektek, négylábúaknak hála, egy kicsit mi is tudunk örülni a pillanatnak, legalább a séták ideje alatt nem rágódunk a holnapon és élünk a mának. Még százszor ennyi (na jó, nem leszek állatkínzó, csak 50-szer ennyi) születésnapot kívánok Neked, drága kiskutyám. Boldog szülinapot: Gazdi

Kedves Shae!

Még mindig nem tudok napirendre térni a "Náci bácsi" felett. Tudom, rengeteget ugattam már ebben a témában, de kiakaszt, hogy ilyen idióta kétlábúakkal van tele a világ. Legutóbb is, amikor mi vígan játszadoztunk a futiban, már messziről kiszúrtuk őket. Először csak lehűlt a levegő, majd mint a dementorok érkezésekor, elillant a jókedvünk. Feszült lett mindenki, már azelőtt, mielőtt megjelent volna ő maga. És csak jött felénk, meg se állt, le sem vette a szemét rólunk. Kis költői túlzással vérben forogtak a szemgolyói. Láttam Gazdiékon, hogy már a póráz után nyúlnak, hogy akkor indulás van haza, de kivételesen szerencsénk volt. A mellettünk lévő futit célozta meg, ahol már egy öreglány a német juhászával ücsörgött.

Vagyis csak a néni ücsörgött, a kutyája a szokásos mókáját űzte, szélsőséges nézeteit ordítozta a kerítés mellett. Persze erre a szövegre épeszű élőlény nem vevő. Na, már most a "Náci bácsi" és a két kutyája – akikre csupán jó indulattal lehet ráfogni, hogy kutyák – nem az ép eszükről híresek. Ezt, mondjuk sugallhatja a gúnyneve is... Nem hiába van az a mondás, hogy minden gazdi olyan, mint a kutyája. A hülyék vonzzák egymást... Ebben az esetben pedig a hülyeség hatványozódottan jelen van. Én mindig is békepárti voltam – peace, love és szex –, de ahol ők feltűnnek, ott oda a béke. Az egy dolog, hogy a pasas lefáraszt mindenkit a maga környezetében az összeesküvés elméleteivel, de emellett felettébb agresszív és rosszindulatú is. Ha nem lenne kutyája, tipikusan az az ember lenne, aki szétszórja a mérgeket a parkban. Így maximum az embereknek szórja szét azt... Tudom, hogy neked is mindig áll a hátadon a szőr, ha meglátod őket, Csuti pedig kifejezetten gyűlöli azt a bagázst.

De most komolyan, akinek ideggyenge, erőszakos négylábúja van, az miért sétáltatja póráz nélkül? Az miért hagyja a futtatón kívül azt, amelyik mindenkit megtámad? Egyáltalán miért engedi, hogy a saját kutyái egymást tépjék? Vajon örömét leli ebben a látványban? Én folyton sírva akarok fakadni, ha ezt látnom kell. Shae, bevallom, én félek az ilyen emberektől. Ezekben egy csöpp kedvesség sincsen. Legutóbb is, ő bement az öreglányhoz, és a két fogyatékos jószágát meg kint hagyta. Komolyan, beült csajozni – igen, ez az a pillanat, amikor a néni épelméjűségét is megkérdőjelezem –, és a saját német juhászát kikötözte egy fához – az onnan őrjöngött –, a tacsit pedig elengedte, hadd menjen a maga útjára. Nos, igen... az a Taigetosz nem volt egy rossz találmány. Szabadalmaztatni kéne újra, és talán egy pár gonddal kevesebb lenne a világban.

Gazdival igyekszünk mindig jó messziről elkerülni őket, szeretem a belső egyensúlyomat fenntartani, és valószínűleg ő is így van ezzel. Első a világbéka... béke vagy mi. Ritkán ideges, de olyankor nagyon. (Mint például tegnap, amikor odaviharzott egy ismeretlenhez és a kezébe nyomott egy kaki gyűjtő szatyrot, hogy szedje csak fel a kutyája után a szart. Akkor nagyon mérges volt, imádom, amikor másra ideges, mert olyankor kivételesen nem én vagyok a soros. Azt pedig igazán mókás nézni, ahogy kioszt másokat. Legszebb öröm a káröröm.)

De úgy hallottam, hogy erről te is tudnál mesélni. Mármint, hogy milyen az, amikor a Gazdáid felelős kutyatartásra oktatják a felelőtlen kétlábúakat. Muszáj! Mert mi hiába ugatjuk el mindenkinek, hogy szedesse fel a szolgájával a kakát, vagy, hogy gyűjtse szelektíven a hulladékot – ha máshol nem is, legalább a kukák körül segítsen felzabálni a mocskot –, esetleg írassa be iskolába az emberét, hogy egy kicsit jobban jártas legyen a kutyakommunikációban, vagy csak legyen vele következetes. Tehát, ha séta alkalmával kirongyol a kétlábúja előtt az ajtón, akkor az összes séta előtt rongyoljon ki, vagy ha minden alkalommal levadássza a szomszéd macskát, akkor esőben is eredjen utána, ha egy behívásra nem felel, a többit is ignorálja, vagy ha a bokrok alatt kakavadászatra indul, akkor sose térjen vissza zsákmány nélkül. Tudom, nehéz dolog a tudatformálás, mégis meg kell próbálnunk mindenkivel megértetetni, mi is az a felelősség. (Meg persze azt is, hogy minden kutya helye a franciaágy, kanapé, fotel közepén van. Vitának helye nincs, ez jár nekünk és kész.)

Remélem, ma véletlen sem futunk össze "Náci bácsi" falkájával, és majd nyugodtan tudjuk tépni egymás fülét. Nemsokára látjuk egymást, addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz

Kedves Shae!

Elég hosszú idő telt el az utolsó levelem óta, de felettébb zsúfoltak voltak a napjaim. Arról ne is beszéljünk, hogy az egész hétvégémen – amikor pihengethettem vagy filmezhettem volna – korrepetálnom kellett a Gazdimat, hogy a csöpp kis agyába rögzüljenek a csodálatos vizsla testem tájékai (szép formáim, kerek fenekem, szexi combom), izmai (kigyúrt felsőtestem, hatalmas bicepszeim), kiválasztó szervrendszere (bármi is legyen az, de nyugi, kiválasztok én szívesen mindenféle finomságot a bokor alól), ivarszervei (na, erre inkább nem is mondok semmit... pfff, a nem létező nemi életemről magyarázott órákon keresztül, majd vigyorogva közölte, hogy nyugi, neked nem lesznek ilyen gondjaid, mint behatolási reflex vagy hágó mozdulatok. Szégyen! Többi kan társam nevében tiltakozom!) vagy különböző fajtacsoportok (hmm, nem is értem ezen mit stresszelt annyit, nekem csak Shae, Csuti, Sunny, Zaci, Mókus és a többiek, neki pitbull terrier, puli, pumi, rövidszőrű magyar vizsla, norwich terrier. Hülyeség!). 

De képzeld el Tündérkirálylány, megérte a fáradozásom, ugyanis ötösre vizsgázott, vagy mi. Nem tudom, hogy ez miért olyan nagy szám, de eléggé boldog volt utána. Én kevésbé. Tudod, mit jelent ez? Hogy állítólagos kutyakozmetikusként folyamatosan piszkálni fog minket. Eddig mi egész jól megúsztuk... kivéve Csutit. Na, előtte le a kalappal, hogy órákig képes volt az asztalon ácsorogni egy új frizuráért. Lehet kicsit hiú a srác, de nekem ennyit nem ér a szépség. Én koszosan is maga vagyok a tökély. Meg véresen is. Mert ugye a múltkor – neeem, nem akkor, amikor órákon keresztül dagonyáztunk a cuppogó sárban és konkrétan olyan fekete lettem, mint te – szereztem egy új harci sérülést. Büszke vagy rám? Azt mondtad, hogy ezzel végre én is pitbull lettem. A Gazdim persze rögtön közölte, hogy a végén azt hiszik majd róla, hogy harcoltat engem, de ez bolondság. Harcoltatott vizsla? Hallottál már ilyenről? Mondjuk nekem fel sem tűnt, hogy tiszta vér a fejem, és csak az zavart, hogy nem mehetek vissza hozzád dicsekedni az új sebemmel. Azt mondtad, hogy most még macsóbb vagyok, mint ezelőtt. Hát igen, láttam ám a féltékeny pillantásaid, amikor minden csajszi engem bámult hazafelé. De nincs miért aggódnod, hiszen ami köztünk van az örök.

Egy dolog zavar csak, amit mindenképp meg kellene oldanod, mert ez bizony súlyos gondokat okozhat a jövőben. Igen, a Gazdád viselkedésére gondolok. Egy kicsit több időt tölthetnél a fegyelmezésével, idomításával és jobban lefáraszthatnád agyban is, mert nem járja, hogy rajtam éli ki a pedagógiai hajlamait és holmi retriever pórázzal próbálja tudtomra adni a frankót. Komolyan, retriever póráz? Mi vagyok én, labrador?? Igazi állatkínzó... nem is értem, hogy bírjátok ezt a terrort... El kellett sétálnom vele olyan helyekre, ahová a kétlábúak DIREKT nekem szórtak a földre isteni finomságokat, mint pizza, gyros vagy sültkrumpi. És én még csak szimatolni sem szimatolhattam. Milyen eljárás ez?! Tessék egy kicsit több energiát fordítani a Gazdádra, mert kezd elkanászodni...

Délután remélem, kicseréled a kötést a fülemen, addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz