kutyavilag

Kedves Shae!

Szeretném megköszönni neked és persze Csuti mesternek, hogy részt vettetek a hétvégén rendezett születésnapi zsúromon. Állati volt, bár Gazdi mintha ki lett volna borulva, amikor a kanapét átjátszottuk a nappali másik végébe. Nem is értem, csak neki tettünk szívességet, hiszen a Feng shui szerint ott sokkal jobb helye lenne. Kreatívak vagyunk, rajtunk nem fog ki a rossz idő, akkor is tudunk órákig őrjöngeni, ha arra csak egy lakás áll a rendelkezésünkre. Vajon ez az a helyzet, amikor futtatóvá alakul a szobám? Juhú, lett egy saját játszóterem, de nyugi, megengedem neked is, hogy mókázhass ott!

Mókázásról jut eszembe. Csinálhatnál valamit őpulisádoggal, mert a depresszív aurája belengte az egész teret, és már majdnem nekem is rossz kedvem lett tőle. Majdnem. Búbánatos fejjel ült órákon keresztül a konyhában – bár lehet, hogy csak felmérte a kajalelőhelyeket –, és világfájdalmat türkröző tekintettel meredt a Gazdimra minden alkalommal, amikor elment mellette.  Persze ő bedőlt neki, és akkor hosszan kényeztette, simi, jutifali, miegymás. Na persze, akkor épp nem volt depressziós! Szóval, TESSÉK csinálni vele valamit, mert ha ma is ezt fogja művelni, akkor kénytelen leszek agressziót alkalmazni és a végén a fejére dobom a kongomat... vagy téged. 

Amúgy már azon is filóztam, hogy ő valójában nem is depis, csupán színészkedik, hogy mindenki vele foglalkozzon – mondjuk mellettünk nem csoda, hogy ilyen taktikai lépésekre kényszerül –, vagy csak ebben a formában kívánja érvényesíteni az akaratát. (Ha ez így van, akkor ő a példaképem!) Nézd meg, eljátszotta a hattyú puli halálát és máris nem kellett velünk jönnie kávézni az Addicted2Caffeine-be. Ez amúgy akár – hangsúlyozom, AKÁR – jó szórakozás is lehetett volna, hiszen ez a kávézó kutyabarát(!!!), és vígan helyet foglalhattunk volna mi is a pihe-puha székeken. De neeeem, persze, hogy ez nem így történt. A kedves kétlábújaink úgy ítélték meg, hogy nem vagyunk kávézó kompatibilisek, mondván, hogy tiszta sár a mancsunk – hülyeség, ezt simán eltűntettem volna valamelyik párnán! –, ezért kint a FÖLDÖN kellett várakoznunk, amíg ők tök jól eltrécseltek. Várakozni is utálok, nem hogy a földön! Arról már ne is beszéljünk, hogy az eső is esett, és ráadásul halálra untuk magunkat. Remélem, hogy ilyen viselkedést soha többet nem fognak tanúsítani, mert ha igen, azt hiszem újra iskolába kell járassuk őket. Vagy leckéket kell vegyünk Csutitól.

Délután Gazdival megyünk értetek– ugyanis ha jól tudom, a tied még mindig munkakóros–, addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz

Ui.: Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat születésnapom alkalmából, ígérem, hogy ugyanolyan csíntalan rosszaság leszek a következő években is, és persze Gazdi idegrendszerét folyamatos edzésben tartom. Ezt garantálom.