kutyavilag

Kedves Shae!

Szeretném megköszönni neked és persze Csuti mesternek, hogy részt vettetek a hétvégén rendezett születésnapi zsúromon. Állati volt, bár Gazdi mintha ki lett volna borulva, amikor a kanapét átjátszottuk a nappali másik végébe. Nem is értem, csak neki tettünk szívességet, hiszen a Feng shui szerint ott sokkal jobb helye lenne. Kreatívak vagyunk, rajtunk nem fog ki a rossz idő, akkor is tudunk órákig őrjöngeni, ha arra csak egy lakás áll a rendelkezésünkre. Vajon ez az a helyzet, amikor futtatóvá alakul a szobám? Juhú, lett egy saját játszóterem, de nyugi, megengedem neked is, hogy mókázhass ott!

Mókázásról jut eszembe. Csinálhatnál valamit őpulisádoggal, mert a depresszív aurája belengte az egész teret, és már majdnem nekem is rossz kedvem lett tőle. Majdnem. Búbánatos fejjel ült órákon keresztül a konyhában – bár lehet, hogy csak felmérte a kajalelőhelyeket –, és világfájdalmat türkröző tekintettel meredt a Gazdimra minden alkalommal, amikor elment mellette.  Persze ő bedőlt neki, és akkor hosszan kényeztette, simi, jutifali, miegymás. Na persze, akkor épp nem volt depressziós! Szóval, TESSÉK csinálni vele valamit, mert ha ma is ezt fogja művelni, akkor kénytelen leszek agressziót alkalmazni és a végén a fejére dobom a kongomat... vagy téged. 

Amúgy már azon is filóztam, hogy ő valójában nem is depis, csupán színészkedik, hogy mindenki vele foglalkozzon – mondjuk mellettünk nem csoda, hogy ilyen taktikai lépésekre kényszerül –, vagy csak ebben a formában kívánja érvényesíteni az akaratát. (Ha ez így van, akkor ő a példaképem!) Nézd meg, eljátszotta a hattyú puli halálát és máris nem kellett velünk jönnie kávézni az Addicted2Caffeine-be. Ez amúgy akár – hangsúlyozom, AKÁR – jó szórakozás is lehetett volna, hiszen ez a kávézó kutyabarát(!!!), és vígan helyet foglalhattunk volna mi is a pihe-puha székeken. De neeeem, persze, hogy ez nem így történt. A kedves kétlábújaink úgy ítélték meg, hogy nem vagyunk kávézó kompatibilisek, mondván, hogy tiszta sár a mancsunk – hülyeség, ezt simán eltűntettem volna valamelyik párnán! –, ezért kint a FÖLDÖN kellett várakoznunk, amíg ők tök jól eltrécseltek. Várakozni is utálok, nem hogy a földön! Arról már ne is beszéljünk, hogy az eső is esett, és ráadásul halálra untuk magunkat. Remélem, hogy ilyen viselkedést soha többet nem fognak tanúsítani, mert ha igen, azt hiszem újra iskolába kell járassuk őket. Vagy leckéket kell vegyünk Csutitól.

Délután Gazdival megyünk értetek– ugyanis ha jól tudom, a tied még mindig munkakóros–, addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz

Ui.: Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat születésnapom alkalmából, ígérem, hogy ugyanolyan csíntalan rosszaság leszek a következő években is, és persze Gazdi idegrendszerét folyamatos edzésben tartom. Ezt garantálom.

Kedves Shae!

Még mindig nem tudok napirendre térni a "Náci bácsi" felett. Tudom, rengeteget ugattam már ebben a témában, de kiakaszt, hogy ilyen idióta kétlábúakkal van tele a világ. Legutóbb is, amikor mi vígan játszadoztunk a futiban, már messziről kiszúrtuk őket. Először csak lehűlt a levegő, majd mint a dementorok érkezésekor, elillant a jókedvünk. Feszült lett mindenki, már azelőtt, mielőtt megjelent volna ő maga. És csak jött felénk, meg se állt, le sem vette a szemét rólunk. Kis költői túlzással vérben forogtak a szemgolyói. Láttam Gazdiékon, hogy már a póráz után nyúlnak, hogy akkor indulás van haza, de kivételesen szerencsénk volt. A mellettünk lévő futit célozta meg, ahol már egy öreglány a német juhászával ücsörgött.

Vagyis csak a néni ücsörgött, a kutyája a szokásos mókáját űzte, szélsőséges nézeteit ordítozta a kerítés mellett. Persze erre a szövegre épeszű élőlény nem vevő. Na, már most a "Náci bácsi" és a két kutyája – akikre csupán jó indulattal lehet ráfogni, hogy kutyák – nem az ép eszükről híresek. Ezt, mondjuk sugallhatja a gúnyneve is... Nem hiába van az a mondás, hogy minden gazdi olyan, mint a kutyája. A hülyék vonzzák egymást... Ebben az esetben pedig a hülyeség hatványozódottan jelen van. Én mindig is békepárti voltam – peace, love és szex –, de ahol ők feltűnnek, ott oda a béke. Az egy dolog, hogy a pasas lefáraszt mindenkit a maga környezetében az összeesküvés elméleteivel, de emellett felettébb agresszív és rosszindulatú is. Ha nem lenne kutyája, tipikusan az az ember lenne, aki szétszórja a mérgeket a parkban. Így maximum az embereknek szórja szét azt... Tudom, hogy neked is mindig áll a hátadon a szőr, ha meglátod őket, Csuti pedig kifejezetten gyűlöli azt a bagázst.

De most komolyan, akinek ideggyenge, erőszakos négylábúja van, az miért sétáltatja póráz nélkül? Az miért hagyja a futtatón kívül azt, amelyik mindenkit megtámad? Egyáltalán miért engedi, hogy a saját kutyái egymást tépjék? Vajon örömét leli ebben a látványban? Én folyton sírva akarok fakadni, ha ezt látnom kell. Shae, bevallom, én félek az ilyen emberektől. Ezekben egy csöpp kedvesség sincsen. Legutóbb is, ő bement az öreglányhoz, és a két fogyatékos jószágát meg kint hagyta. Komolyan, beült csajozni – igen, ez az a pillanat, amikor a néni épelméjűségét is megkérdőjelezem –, és a saját német juhászát kikötözte egy fához – az onnan őrjöngött –, a tacsit pedig elengedte, hadd menjen a maga útjára. Nos, igen... az a Taigetosz nem volt egy rossz találmány. Szabadalmaztatni kéne újra, és talán egy pár gonddal kevesebb lenne a világban.

Gazdival igyekszünk mindig jó messziről elkerülni őket, szeretem a belső egyensúlyomat fenntartani, és valószínűleg ő is így van ezzel. Első a világbéka... béke vagy mi. Ritkán ideges, de olyankor nagyon. (Mint például tegnap, amikor odaviharzott egy ismeretlenhez és a kezébe nyomott egy kaki gyűjtő szatyrot, hogy szedje csak fel a kutyája után a szart. Akkor nagyon mérges volt, imádom, amikor másra ideges, mert olyankor kivételesen nem én vagyok a soros. Azt pedig igazán mókás nézni, ahogy kioszt másokat. Legszebb öröm a káröröm.)

De úgy hallottam, hogy erről te is tudnál mesélni. Mármint, hogy milyen az, amikor a Gazdáid felelős kutyatartásra oktatják a felelőtlen kétlábúakat. Muszáj! Mert mi hiába ugatjuk el mindenkinek, hogy szedesse fel a szolgájával a kakát, vagy, hogy gyűjtse szelektíven a hulladékot – ha máshol nem is, legalább a kukák körül segítsen felzabálni a mocskot –, esetleg írassa be iskolába az emberét, hogy egy kicsit jobban jártas legyen a kutyakommunikációban, vagy csak legyen vele következetes. Tehát, ha séta alkalmával kirongyol a kétlábúja előtt az ajtón, akkor az összes séta előtt rongyoljon ki, vagy ha minden alkalommal levadássza a szomszéd macskát, akkor esőben is eredjen utána, ha egy behívásra nem felel, a többit is ignorálja, vagy ha a bokrok alatt kakavadászatra indul, akkor sose térjen vissza zsákmány nélkül. Tudom, nehéz dolog a tudatformálás, mégis meg kell próbálnunk mindenkivel megértetetni, mi is az a felelősség. (Meg persze azt is, hogy minden kutya helye a franciaágy, kanapé, fotel közepén van. Vitának helye nincs, ez jár nekünk és kész.)

Remélem, ma véletlen sem futunk össze "Náci bácsi" falkájával, és majd nyugodtan tudjuk tépni egymás fülét. Nemsokára látjuk egymást, addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz

Kedves Shae!

Elég hosszú idő telt el az utolsó levelem óta, de felettébb zsúfoltak voltak a napjaim. Arról ne is beszéljünk, hogy az egész hétvégémen – amikor pihengethettem vagy filmezhettem volna – korrepetálnom kellett a Gazdimat, hogy a csöpp kis agyába rögzüljenek a csodálatos vizsla testem tájékai (szép formáim, kerek fenekem, szexi combom), izmai (kigyúrt felsőtestem, hatalmas bicepszeim), kiválasztó szervrendszere (bármi is legyen az, de nyugi, kiválasztok én szívesen mindenféle finomságot a bokor alól), ivarszervei (na, erre inkább nem is mondok semmit... pfff, a nem létező nemi életemről magyarázott órákon keresztül, majd vigyorogva közölte, hogy nyugi, neked nem lesznek ilyen gondjaid, mint behatolási reflex vagy hágó mozdulatok. Szégyen! Többi kan társam nevében tiltakozom!) vagy különböző fajtacsoportok (hmm, nem is értem ezen mit stresszelt annyit, nekem csak Shae, Csuti, Sunny, Zaci, Mókus és a többiek, neki pitbull terrier, puli, pumi, rövidszőrű magyar vizsla, norwich terrier. Hülyeség!). 

De képzeld el Tündérkirálylány, megérte a fáradozásom, ugyanis ötösre vizsgázott, vagy mi. Nem tudom, hogy ez miért olyan nagy szám, de eléggé boldog volt utána. Én kevésbé. Tudod, mit jelent ez? Hogy állítólagos kutyakozmetikusként folyamatosan piszkálni fog minket. Eddig mi egész jól megúsztuk... kivéve Csutit. Na, előtte le a kalappal, hogy órákig képes volt az asztalon ácsorogni egy új frizuráért. Lehet kicsit hiú a srác, de nekem ennyit nem ér a szépség. Én koszosan is maga vagyok a tökély. Meg véresen is. Mert ugye a múltkor – neeem, nem akkor, amikor órákon keresztül dagonyáztunk a cuppogó sárban és konkrétan olyan fekete lettem, mint te – szereztem egy új harci sérülést. Büszke vagy rám? Azt mondtad, hogy ezzel végre én is pitbull lettem. A Gazdim persze rögtön közölte, hogy a végén azt hiszik majd róla, hogy harcoltat engem, de ez bolondság. Harcoltatott vizsla? Hallottál már ilyenről? Mondjuk nekem fel sem tűnt, hogy tiszta vér a fejem, és csak az zavart, hogy nem mehetek vissza hozzád dicsekedni az új sebemmel. Azt mondtad, hogy most még macsóbb vagyok, mint ezelőtt. Hát igen, láttam ám a féltékeny pillantásaid, amikor minden csajszi engem bámult hazafelé. De nincs miért aggódnod, hiszen ami köztünk van az örök.

Egy dolog zavar csak, amit mindenképp meg kellene oldanod, mert ez bizony súlyos gondokat okozhat a jövőben. Igen, a Gazdád viselkedésére gondolok. Egy kicsit több időt tölthetnél a fegyelmezésével, idomításával és jobban lefáraszthatnád agyban is, mert nem járja, hogy rajtam éli ki a pedagógiai hajlamait és holmi retriever pórázzal próbálja tudtomra adni a frankót. Komolyan, retriever póráz? Mi vagyok én, labrador?? Igazi állatkínzó... nem is értem, hogy bírjátok ezt a terrort... El kellett sétálnom vele olyan helyekre, ahová a kétlábúak DIREKT nekem szórtak a földre isteni finomságokat, mint pizza, gyros vagy sültkrumpi. És én még csak szimatolni sem szimatolhattam. Milyen eljárás ez?! Tessék egy kicsit több energiát fordítani a Gazdádra, mert kezd elkanászodni...

Délután remélem, kicseréled a kötést a fülemen, addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz

Kedves Shae!

Tündérkirálylány, mondd meg, mikor lesz már nyár?! Ebben a gusztustalan, ködös, szmogos időben semmi kedvem sincs kidugni a mancsomat az utcára. Ha nincs szét sózva az utca – ami nem mellesleg kimarja a tappancsom –, akkor minden csupa sár és latyak. Alig várom már, hogy mehessünk úszkálni és őrjöngeni a Duna partra. Igen, tudom, hogy te nem vagy oda a melegért, de valljuk be, a hideget sem szereted. Ha tél van, az a baj, ha nyár van, akkor meg az. Tipikus nő, soha semmi sem jó neki. De én azért tudom, hogy mennyire oda voltál a Hajógyári-szigetért. Hatalmas tér, terebélyes fák, színes virágok és hűsítő víz. Minden, amire csak egy négylábú vágyhat.

Persze rajtunk kívül rengetegen strandoltak, sokan – mint mi – nudiban nyomták. Én azt mondom, ilyenkor le a nyakörv, le a hám és mehet a csobbanás, de természetesen vannak gátlásosabb –vagyis hájasabb – ebek is, az ő részükről megértem a nyakörv kérdést, hiszen ápol és eltakar. (Azt már kevésbé, amikor bizonyos kétlábúak a fojtó nyakörvvel úsztatták az amúgy is bálnaként vergődő kutyájukat. Néha azt hiszem, hogy nem tudják az emberek überelni a saját ostobaságukat, de ilyenkor mindig rácáfol az élet és bebizonyítja, hogy van lejjebb. Azokat a csóri kölyköket is úgy szántam, akik kétségbeesetten röfögtek a vízben, míg a gazdáik kiabáltak nekik, hogy „de hiszen ez jó nektek, szeressetek már úszni, olyan meleg van”. Az pont épp elég csapás, hogy a sors turcsi, rövid orral áldotta meg őket, de hogy minden akaratuk ellenére bedobják szegénykéket a vízbe, na az szívatás.)

Már tűkön ülök, hogy újra ott rohangálhassunk a homokban, annyira szeretem a strandolást. No, nem azt a részét, amikor Gazdi odajön égetni a cikis úszótechnikájával – neki tutira valami cet volt az őse –, vagy amikor állandóan rám szól, hogy adjam vissza Csöpike labdáját. Komolyan, Csöpike béna, lassú és amúgy is utál vizes lenni. Még én teszek neki szívességet. Meg Fifinek, Mókusnak és az összes többinek, aki épp elég kicsi ahhoz, hogy leússzam. A gazdáik tuti nekem dobálja azt a labdát, így még sikerélményük is van, hogy egy ilyen szexi, izmos vizslafiú hozza vissza nekik azt, nem pedig egy ázott szőrgolyó.

Akkor is szeretek a parton henyélni, amikor a kétlábúak valami isteni finomságot (jó kis olajban és tejfölben tocsogó –fokhagyma mentes, mert azt utálom–, lángost, isteni cukros kürtöskalácsot, főtt kukoricát vagy nyamnyam fagyit) esznek. Ha kellő ideig nézek rájuk bánatos szemmel és bőséges nyálat csorgatok a lábukra, tuti megszánnak. Az ám a mennyország, egy kis Magnum, egy kis lángos. Előtte cselesen le kell rázzam Gazdit, mert különben ezért is ordít velem. Ciki. Na nem a kajálás, hanem ő. Komolyan nem értem, nem hallott még nassolásról?! Mindig égeti magát, de ha ettől főnök lehet egy perce, csak rajta. Végül úgy is az lesz, amit én akarok.

Tudom, te pitbull révén nem egy tipikus vízi kutya vagy, de tiszteletbeli vizslaként azért már a nyár végére egészen megszeretted az úszás részét. (Hmm, most így belegondolva, lehet hogy csak azt, amikor a fejemen ugráltál a sípolós játékom miatt.)

Sajnos egyelőre csupán ábrándozni tudok a közös pancsolásokról – leszámítva a futiban összegyűlt sárlét és pocsolyákat, amiben azért néha jól meghempergetjük egymást, csak hogy érezzük a feelinget –, a sok eldobott és visszahozott labdáról, a bunyókról, a strand kajáról és a nudizásról. Délutánra fűtsd be a medencét, le ne fagyjanak a nem létező golyóim. Addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz

Kedves Shae!

Szomorúan értesültem róla – igen, beleolvastam a kétlábújaink beszélgetésébe, ugyanis nekem soha semmit sem árulnak el–, hogy nem jött rendbe a múltkori sérülésed, és még mindig vérzik a karmod vége. Most már itt lenne az ideje, hogy egy kellemes pedikűrre befizettesd magad, hiszen nem járja, hogy a wellness nálatok is kimerül a fürdésben és a kényeztető extrák pedig maximum a törülközést jelentik. (Erről a típusú wellnessről meg gondolom, te is szívesen lemondanál.)

A döglésen kívül túl sok dolgom nem volt a hétvégén, leszámítva az olyan remek programokat, mint futkosás a mínuszokban. Ugyanis mint tudhatod, a Gazdimnak van egy perverziója; imád kutyahidegben engem egrecíroztatni. Én csak irigykedve nézem, ahogy húzza magára a ruha rétegeket: két nadrág, öt felső, sapka és sál. Nekem képzelheted mi jutott… a nyakörv! Ismétlem, semmi meleg cucc, csak nyakörv! Oké, még mindig jobb, mintha azt a nevetséges ruhát adná rám, és abban kéne parádéznom a parkban. Tiszta ciki, múltkor még a varjak is kinevettek.

Most legalább a tó körül futkároztunk, és annak a fehér nedves dolognak köszönhetően minden felettébb érdekes szagú volt, így nem unatkoztam a körök közben. Megkergettem az összes szemtelen galambot és varjat, közöltem a kacsákkal, hogy ki a főnök a környéken, és a mihez tartás véget odavetettem, hogy csak azért vannak még életben, mert én úgy határoztam, hogy megkímélem az értelmesnek semmiféleképpen sem mondható életüket. Persze, azok értetlenül gágogtak utánam, de hát ne várjunk túl sokat szegényektől. Nem kizárólag én élveztem ezt a hideg fehér cuccot, hanem a gyerekek is, akik a szánkóikkal párszor csak centikre manővereztek el mellettem. Shae, ha meggyógyulták ezt nekünk is feltétlenül ki kell próbálnunk, nagyon jó mókának tűnt. Igaz, se vizslát, se pitbullt nem láttam a környéken, no, de nem lehet mindenki extrémsport őrült. Mi meg aztán imádjuk a száguldást.

Délután szóltam Gazdiéknak, hogy itt lenne az ideje, hogy lemenjünk az Allee-ba a patikába, s addig ordítottam nekik, amíg fel nem fogták, hogy neked igenis szükséged van az én hősies segítségemre. Gondoltam, semmi baj nem lehet, bemegyünk, kiválasztom, hogy mi kell, shoppingolunk egy kicsit és már jövünk is. Hát Tündérkirálylány, ez elhamarkodott ötlet volt a részemről. Annyi ember tolongott a folyosókon, mintha ingyen jutalomfalatot osztogattak volna valahol. De én sehol se láttam azt a falatot, pedig elég jó a szimatom. Ellenben láttam sok-sok üveg mögé rejtett finomságot, amíg a Gazdám beszaladt a patikába. Én úgy döntöttem, hogy inkább kint megvárom, addig is megismerkedtem egy csomó kedves kétlábúval, akik mind odajöttek hozzám hódolatukat kifejezni. Még egy kishaverral is találkoztam, ki is kiabált az egyik kávézóból, hogy semmiképp se igyak kapucsínót vagy mit, mert elég szar. Mondtam neki, hogy víz, maximum sör párti vagyok, de ő azért csak mondta a magáét. Gazdi állítólag tök büszke volt rám, hogy milyen szépen sétálok mellette, de valójában egy kicsit be voltam feszülve a tömegnyomor, a steril szagok és a szűrt fény miatt. Ezelőtt még sosem jártam plázában, de férfiasan bevallom, ezek után nem is igazán vágyom rá, nem vagyok én plázafiú. Maradjunk a futinál, köszönöm szépen. Persze a Gazdám – akinek hiába ugattam be a patikába, hogy mit vegyen – csak magára gondolt vásárláskor így végül nem tudtam átugrani hozzád a gyógyír kulcsával.

Naná, hogy a hétvége többi része nem telhetett el balhé nélkül – és itt most nem arra gondolok, amikor egy hatalmas eb úgy megkergetett, hogy még leírni is kínos, annyira behúztam a farkam. Jó, bevallom, egy kicsit sírtam is… de senki sem látta! Ez mind azért volt, mert te nem jöttél velem és nem védtél meg. Ő pedig azt hitte magáról, hogy egy igazi menő arc, csak nyomta a vakert, a kétlábúja pedig hiába kiabált neki, le sem tojta a fejét. Tudod, csak a szokásos… –, a vasárnapi ebéd közben jól összekaptunk a Gazdámmal. Úgy megsértődtem rá és Gazdira is, hogy órákig tudomást sem vettem róluk, magyarán kiközösítettem őket. Természetesen ők abban a tudatállapotban voltak, hogy ők közösítettek ki engem, és hogy micsoda büntetést mértek rám a sarokban ücsörögéssel. Cöhh!  Olyan jól elvoltam, kit érdekelnek! Nézegettem a plafont, a lámpát, a plafont… elég sok repedés van rajta, azt kell mondanom. Azért egy idő után – amikor már betéve tudtam a polcon sorakozó könyvek címeit – úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy megbocsássak nekik. Nyugi, tanultam Csuti mestertől, tudom, hogy hagyni kell, hadd puncsoljanak nekem és vártam, hogy esdekeljenek a megbocsátásomért. És vártam… és vártam és már nem volt vicces egyáltalán, hogy nem foglalkoznak velem. Nem akarom a macsó mivoltomat kisebbíteni, így nem is mesélem el neked, hogy végül mennyire boldog voltam, amikor végre észrevették, hogy ott vagyok velük én is.

Gazdi csinált (állítólag) finom gyógyító leveskét, délután viszek belőle neked, és ha ehetetlen lenne, maximum belemártod a karmaid, hátha gyorsabban nőnek. Addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz