kutyavilag

Mivel az idei esztendőben még nem volt alkalmunk elugatni egymásnak ügyes bajos dolgainkat - meg is jegyezném gyorsan, hogy boldog, sétákban, kalandokban és finom falatokban gazdag új évet -, ezért gondoltam, mancsolok neked egy rövid levelet. Olyan méltánytalanság történt velem a hétvégén, amit nem tudok magamban tartani a következő futizásunkig...

No, azt eddig is tudtuk, hogy a gazdáink nem teljesen épek, és imádnak ugyanazon az útvonalon állandóan körbe-körbe futkosni, mint az idióta foxik, akik ész nélkül a labda után rohangálnak. Azt is tudtuk, hogy ilyenkor még szimatolni, galambot kergetni, kacsát vadászni vagy jelölgetni sem állnak meg, mondván, hogy "futás van". Futás, na de kérem! A futáshoz közük sincsen! Amikor egy rugós pórázon nekem kell végig rángatnom a fél városon, azt még jó indulattal sem nevezném futásnak. Inkább mondanám cammogásnak, vergődésnek vagy megaláztatottságnak. Ők ezt persze valami fennkölt névvel illetik; canicross, vagy mi. De mindek is magyarázom, volt ehhez már szerencsénk közösen is. A mai eset azonban még az én vizslaagyamban is kiverte a biztosítékot. 

Minden úgy indult, ahogy annak indulnia kell egy átlagos szombat reggelen. Boldogan vackoltam a takaró alatt és arról álmodoztam, hogy végre itt a hétvége, ki sem kell mozdulnom a kényelmes kis fészkemből.

Naivan azt hittem, hogy az egész napos program a döglés. Már akkor gyaníthattam volna valamit, amikor a Gazdám a hámommal a kezében csalogatott ki az előszobába. Rám nézett és mosolyogva közölte, hogy indulunk futni. Én pedig csak bámultam rá, és egy szót sem tudtam vakkantani a döbbenettől. Futni? Normális kétlábú vagy te? Szakad kint az eső! Nem is akármilyen eső, az ónos eső! Pfúj! Nem vizslának való idő ez! Mire felocsúdtam, addigra már azon kaptam magamat, hogy kint remegek az udvaron, és épp a pocsolyákat kerülgetem, miközben a gazdám nyakig beöltözve noszogat engem, hogy fussak gyorsabban. Nem is értem, hogy mer egyáltalán megszólítani, amikor én, vele ellentétben szinte pucéran kolbászolok a hidegben.

A köröket a közeli tónál róttuk, közben azt hazudta, hogy majd ti is jöttök valamikor... de csak nem jöttetek. Nyilván nektek volt egy kis eszetek, hogy ilyen időben megpuccsoljátok a sétát. Pontosan tudom, hogy mennyire nem szereted, ha a pitbull tested elázik. Persze, a vizsla teste ázzon csak, az senkit sem zavar. Mi vagyok én, kacsa?! 

Na jó, azért férfiasan bevallom, annyira nem volt borzalmas, mint amilyennek elsőre tűnt. Még a póráz is lekerült rólam futás közben, így kedvemre kergethettem a varjakat a hóban, sőt mi több, néhány sorstársamnak is beugathattam közben. Persze sokkal nagyobb móka lett volna, ha ti is jöttök a puliddal, no de majd legközelebb.

Most búcsúzom, mert a kongomban még akad egy kis nyalánkság, amit feltétlen ki kell bányásszak belőle. Egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz

Amióta az eszemet tudom kutyás vagyok. Persze. De 18 évig falusi lány voltam, ott a kutyázás teljesen más – bár nem kellene, hogy az legyen. A 4. évemet taposom a fővárosban, és ahogy felkerültem pár hónapon belül lett is kutyám. Csutit a Vigyél Haza Alapítvány hozta ki az Illatos útról, én pedig nem tudtam mire vállalkozok, amikor hazahoztam ezt a fekete, loncsos, koloncsos, neveletlen puli keveréket– a párom amúgy is teljesen kiborult, mert az előre eltervezett kb 5 kilós kutya helyett, egy 15 kilóssal mentem haza.

Aztán egyre több könyvet olvastunk, egyre jobban értettünk a városi kutyázáshoz és 1,5 év múlva – amikor leszoktattunk az agresszív, pórázról és anélkül is támadó kutyánkat a “rossz szokásairól”, örökbe fogadtunk még egy kutyát, Shaet a 4 hónapos pitbull terriert. Bár az első időszak, a kölyökkor csínytevései és nehézségei miatt maga volt a pokol, de most, hogy Shae lassan 2 éves lesz, van egy szinte tökéletes, szófogadó, szociális városi kutyánk.

Legutoljára egy nem is olyan régen nyílt pékségben jártunk együtt. A Flash kutyapékség 2014 őszén nyitott meg, a nevét pedig a tulajdonosok első belga juhásza után kapta. Mindenféle finomság megtalálható az üzletben: minden kézzel készített, a hozzávalókat nagyon figyelmesen választják meg a készítők. Az itt kapható sütemények nagyon egészségesek is a kedvenceinknek, formára pedig teljesen olyanok, mintha bármelyik embereknek szánt cukrászdába térnénk be: találhatunk előre csomagolt kekszet (amit szintén a tulajdonosok sütnek), pupcake-et (pl. almás, csirkemájas, répás), másféle süteményeket (mint pl. fahéjas csiga, sütinyalóka vagy májas pite). Ezen kívül a kedvenceink szülinapjára akár tortát is rendelhetünk tőlük.

Bár "csak" nemrég nyitott meg az üzlet, Timitől – ő az ötletgazda, a tulajdonos – megtudhattuk, hogy régóta süt finomságokat a kutyáinak, minden receptet kikísérletezett, először otthon, majd a kutyafuttatóba is vitte a kóstolókat, amíg lehetőségük lett arra, hogy megnyissák a pékséget. Az elmúlt hónapokban egyre több minden megtalálható az üzletben, pl a Sixfeet dog design nyakörvei (https://www.facebook.com/sixfeetdesign) vagy az Üvegkuckó ékszerei (https://www.facebook.com/uvegkucko) – nekem is van tőlük egy pitbullos gyűrűm és imádom. Emellett minden kutyás eseményen, karácsonyi vásárokon – ez most ugye aktuális – meg lehet őket találni.

Ne de térjünk rá mégis a legfontosabb dologra, a személyes élményünkre: először csak a párommal ketten mentünk el, mert olyan régóta terveztük, de a kutyákat itthon kellett hagyjuk, mert zuhogott az eső. Már akkor is hihetetlenül jó élmény volt, nagyon sokat beszélgettünk Timivel, kiválasztottunk egy sütőtökös kekszet – az volt éppen a szezonális finomság – és egy joghurtos mázzal megkent baconos fánkot. Azt viszont a lelkünkre kötötte, hogy legközelebb kutyákkal együtt menjünk és küldjünk képet, hogyan ízlett a kutyáknak a keksz és a sütemény. Természetesen ízlett nekik, teljesen oda voltak tőle, úgyhogy leközelebb elvittük őket is. Be is lakhatták az egész pékséget, mindent megnéztek és annyi kóstolót kaptak, hogy aznap nem is ehették meg, amit vettünk nekik. Akkor csokis-zabos kekszet választottunk (ebben nem csoki, hanem karobliszt van, ezért nyugodtan ehetik a kutyusok) és egy almás pupcaket. “Sajnos” egy-két nyakörvbe és ékszerbe is beleszerettem, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy valamikor azért ugrok be az üzletbe, hogy kicsinosítsam a kutyákat és magamat. 

Mindezek mellett úgy gondolom, hogy nagyon fontos az is, hogy a megfelelő platformon sok-sok információt be tudjunk gyűjteni egy-egy ilyen helyről, amiben a Flash kutyapékség megint csak ötösre vizsgázott nálam: a FB oldaluk nagyon aktuális (https://www.facebook.com/flashkutyapekseg),  mindig olvashatunk az új finomságokról, láthatjuk azokat a kuytusokat, akik megkóstoltak egy-egy süteményt és megtalálhatjuk a legújabb kutyás designer cuccokat. Ezen kívül saját honlapjuk is van (http://www.flashkutyapekseg.hu), ahonnan akár online is tudunk rendelni a kedvenceinknek, például karácsonyi ajándékcsomagot vagy a szezonális finomságot, a mézeskalács kutyakekszet. De magunkat is meglephetjük esetleg egy bögrével, párnával, táskával vagy Kutyaelsősegély könyvvel.

Mindenkinek, aki még nem vett finomságot a Flash kutyapékségben csak ajánlani tudom, hogy térjen be, mert a tulajdonosok, az ott dolgozók hihetetlenül kedvesek, a termékeik nagyon finomak és egészségesek – nem utolsó sorban pedig megfizethetőek. Ezen kívül csak egy érvem van, amiért még ajánlani tudom őket: mert kutyusaink csak a legjobbat érdemlik. :)

Itt megtaláltok róluk minden fontos tudnivalót:

 Cím:

Flash kutyapékség

1094 Budapest Páva utca 17.

E-mail cím: info@flashkutyapekseg.hu

 Nyitvatartás:

K-P: 10:00-18:00

Sz: 10:00-14:00