kutyavilag

Kedves Zeusz!

Eljött az ideje, hogy én is írjak neked egy levelet, melynek a 2. születésnapod az apropója. Két év, ami olyan gyorsan szállt el, hogy szinte pislogni sem volt időnk közben. Két év, ami alatt megedződtek az idegeim, megjelentek az első ősz hajszálaim, és kinyílt számomra egy új világ. Egy új világ, amelynek a kulcsa Te vagy. Szeretnék Neked köszönetet mondani ezért. Szeretném, ha tudnád, hogy boldogabb Gazdi nem is lehetnék, hogy lehetőségek tárházát fedted fel előttem, hogy miattad jobban megismertem önmagamat és általad jobb ember lettem.

Amióta betetted kis mancsaidat az életembe, azóta az fenekestül felfordult. Nem volt könnyű az elején, hiszen a felelősség súlya ekkor rakódott először a vállamra. Miattad és érted lettem a szó legkomolyabb értelmében felnőtt. És köszönöm ezt Neked. Köszönöm, hogy türelemre, önfegyelemre, rendszerre, rendre, lemondásra, önzetlenségre, felelősségre tanítottál. Köszönöm, hogy elhoztad a legborongósabb napokban is a vidámságot, hogy mindig megnevettetsz, hogy folyton körülöttem zsizsegsz és árnyékként követsz. Hogy tudom, hogyha hazaérek, nem az üres lakás vár rám, hanem Te. Hogy tudom, hogy minden nap egy újabb kaland, amelyen közösen vehetünk részt, legyen az csak egy rövid séta, játék, futás vagy túrázás. Köszönöm neked, hogy vagy, hogy szétszőrözöd a lakást, hogy folyton a kongodba botlom, hogy fent terpeszkedsz a kanapén, a fotelban, az ágyon, hogy bemászol a kádba, hogy mindig meghallgatsz és megvigasztalsz ha kell.

Csak néhány apróság, amit a kezdeti időszakban gyorsan megtanulhattam tőled: A pisi és a kaki könnyen, a fos annál kevésbé könnyen takarítható fel a parkettáról. A kutyapelenkát hihetetlenül izgalmas dolog ezer apró darabra cincálni, ennél már csak a cafatok begyűjtése izgalmasabb. A szőrszálak színéhez jó hozzáigazítani a takarót, ágytakarót, ruhatárat, kanapét, fotelt, ágyat... ha teheted mindent! Hiába a rövid szőr, a zoknidból tuti nem jön ki, és ha beleáll a talpadba, pont olyan, mintha szálkába léptél volna, csak sokkal körülményesebb kiszedni. A kutyanyál könnyen takarítható, ha nem hagyod a nadrágodon megszáradni. Utána már esztétikai látvány. Szőnyegre nincs semmi szükség. Lábtörlőre sem. A szárítóra ruhákat pakolni hülyeség. Papucsot, cipőt, szandált elöl hagyni felelőtlenség. Felmosni, porszívózni jó. Napjában akár ötször is. Mindehhez lehetőleg vigyorogj... aztán szép lassan rájössz, hogy a legbosszantóbb szituációban is csak nevetni érdemes.

Köszönöm Neked, hogy megtanítottál önfeledten kacagni a bosszankodás helyett. Hogy megismerhettem az önzetlen szeretet erejét, hogy ráleltem a lelki békémre, és hogy célt adtál az életemnek. Köszönöm, hogy általad annyi jó embert, barátot ismerhettem meg, akiknek hála még a szakadó esőben is jó móka tud lenni a több órás kutyázás.

Egy részről hihetetlenül boldog vagyok, hogy már két éve velünk vagy, más részről rettegek, hogy ilyen gyorsan telnek a napok. Azt kívánom, hogy bárcsak sokkal több időtök lenne velünk, unalmas emberekkel, hogy megtanítsatok minket mindenre, amit Ti tudtok, és mi nem. Nektek, négylábúaknak hála, egy kicsit mi is tudunk örülni a pillanatnak, legalább a séták ideje alatt nem rágódunk a holnapon és élünk a mának. Még százszor ennyi (na jó, nem leszek állatkínzó, csak 50-szer ennyi) születésnapot kívánok Neked, drága kiskutyám. Boldog szülinapot: Gazdi

Mivel az idei esztendőben még nem volt alkalmunk elugatni egymásnak ügyes bajos dolgainkat - meg is jegyezném gyorsan, hogy boldog, sétákban, kalandokban és finom falatokban gazdag új évet -, ezért gondoltam, mancsolok neked egy rövid levelet. Olyan méltánytalanság történt velem a hétvégén, amit nem tudok magamban tartani a következő futizásunkig...

No, azt eddig is tudtuk, hogy a gazdáink nem teljesen épek, és imádnak ugyanazon az útvonalon állandóan körbe-körbe futkosni, mint az idióta foxik, akik ész nélkül a labda után rohangálnak. Azt is tudtuk, hogy ilyenkor még szimatolni, galambot kergetni, kacsát vadászni vagy jelölgetni sem állnak meg, mondván, hogy "futás van". Futás, na de kérem! A futáshoz közük sincsen! Amikor egy rugós pórázon nekem kell végig rángatnom a fél városon, azt még jó indulattal sem nevezném futásnak. Inkább mondanám cammogásnak, vergődésnek vagy megaláztatottságnak. Ők ezt persze valami fennkölt névvel illetik; canicross, vagy mi. De mindek is magyarázom, volt ehhez már szerencsénk közösen is. A mai eset azonban még az én vizslaagyamban is kiverte a biztosítékot. 

Minden úgy indult, ahogy annak indulnia kell egy átlagos szombat reggelen. Boldogan vackoltam a takaró alatt és arról álmodoztam, hogy végre itt a hétvége, ki sem kell mozdulnom a kényelmes kis fészkemből.

Naivan azt hittem, hogy az egész napos program a döglés. Már akkor gyaníthattam volna valamit, amikor a Gazdám a hámommal a kezében csalogatott ki az előszobába. Rám nézett és mosolyogva közölte, hogy indulunk futni. Én pedig csak bámultam rá, és egy szót sem tudtam vakkantani a döbbenettől. Futni? Normális kétlábú vagy te? Szakad kint az eső! Nem is akármilyen eső, az ónos eső! Pfúj! Nem vizslának való idő ez! Mire felocsúdtam, addigra már azon kaptam magamat, hogy kint remegek az udvaron, és épp a pocsolyákat kerülgetem, miközben a gazdám nyakig beöltözve noszogat engem, hogy fussak gyorsabban. Nem is értem, hogy mer egyáltalán megszólítani, amikor én, vele ellentétben szinte pucéran kolbászolok a hidegben.

A köröket a közeli tónál róttuk, közben azt hazudta, hogy majd ti is jöttök valamikor... de csak nem jöttetek. Nyilván nektek volt egy kis eszetek, hogy ilyen időben megpuccsoljátok a sétát. Pontosan tudom, hogy mennyire nem szereted, ha a pitbull tested elázik. Persze, a vizsla teste ázzon csak, az senkit sem zavar. Mi vagyok én, kacsa?! 

Na jó, azért férfiasan bevallom, annyira nem volt borzalmas, mint amilyennek elsőre tűnt. Még a póráz is lekerült rólam futás közben, így kedvemre kergethettem a varjakat a hóban, sőt mi több, néhány sorstársamnak is beugathattam közben. Persze sokkal nagyobb móka lett volna, ha ti is jöttök a puliddal, no de majd legközelebb.

Most búcsúzom, mert a kongomban még akad egy kis nyalánkság, amit feltétlen ki kell bányásszak belőle. Egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz