kutyavilag

Kedves Zeusz!

Eljött az ideje, hogy én is írjak neked egy levelet, melynek a 2. születésnapod az apropója. Két év, ami olyan gyorsan szállt el, hogy szinte pislogni sem volt időnk közben. Két év, ami alatt megedződtek az idegeim, megjelentek az első ősz hajszálaim, és kinyílt számomra egy új világ. Egy új világ, amelynek a kulcsa Te vagy. Szeretnék Neked köszönetet mondani ezért. Szeretném, ha tudnád, hogy boldogabb Gazdi nem is lehetnék, hogy lehetőségek tárházát fedted fel előttem, hogy miattad jobban megismertem önmagamat és általad jobb ember lettem.

Amióta betetted kis mancsaidat az életembe, azóta az fenekestül felfordult. Nem volt könnyű az elején, hiszen a felelősség súlya ekkor rakódott először a vállamra. Miattad és érted lettem a szó legkomolyabb értelmében felnőtt. És köszönöm ezt Neked. Köszönöm, hogy türelemre, önfegyelemre, rendszerre, rendre, lemondásra, önzetlenségre, felelősségre tanítottál. Köszönöm, hogy elhoztad a legborongósabb napokban is a vidámságot, hogy mindig megnevettetsz, hogy folyton körülöttem zsizsegsz és árnyékként követsz. Hogy tudom, hogyha hazaérek, nem az üres lakás vár rám, hanem Te. Hogy tudom, hogy minden nap egy újabb kaland, amelyen közösen vehetünk részt, legyen az csak egy rövid séta, játék, futás vagy túrázás. Köszönöm neked, hogy vagy, hogy szétszőrözöd a lakást, hogy folyton a kongodba botlom, hogy fent terpeszkedsz a kanapén, a fotelban, az ágyon, hogy bemászol a kádba, hogy mindig meghallgatsz és megvigasztalsz ha kell.

Csak néhány apróság, amit a kezdeti időszakban gyorsan megtanulhattam tőled: A pisi és a kaki könnyen, a fos annál kevésbé könnyen takarítható fel a parkettáról. A kutyapelenkát hihetetlenül izgalmas dolog ezer apró darabra cincálni, ennél már csak a cafatok begyűjtése izgalmasabb. A szőrszálak színéhez jó hozzáigazítani a takarót, ágytakarót, ruhatárat, kanapét, fotelt, ágyat... ha teheted mindent! Hiába a rövid szőr, a zoknidból tuti nem jön ki, és ha beleáll a talpadba, pont olyan, mintha szálkába léptél volna, csak sokkal körülményesebb kiszedni. A kutyanyál könnyen takarítható, ha nem hagyod a nadrágodon megszáradni. Utána már esztétikai látvány. Szőnyegre nincs semmi szükség. Lábtörlőre sem. A szárítóra ruhákat pakolni hülyeség. Papucsot, cipőt, szandált elöl hagyni felelőtlenség. Felmosni, porszívózni jó. Napjában akár ötször is. Mindehhez lehetőleg vigyorogj... aztán szép lassan rájössz, hogy a legbosszantóbb szituációban is csak nevetni érdemes.

Köszönöm Neked, hogy megtanítottál önfeledten kacagni a bosszankodás helyett. Hogy megismerhettem az önzetlen szeretet erejét, hogy ráleltem a lelki békémre, és hogy célt adtál az életemnek. Köszönöm, hogy általad annyi jó embert, barátot ismerhettem meg, akiknek hála még a szakadó esőben is jó móka tud lenni a több órás kutyázás.

Egy részről hihetetlenül boldog vagyok, hogy már két éve velünk vagy, más részről rettegek, hogy ilyen gyorsan telnek a napok. Azt kívánom, hogy bárcsak sokkal több időtök lenne velünk, unalmas emberekkel, hogy megtanítsatok minket mindenre, amit Ti tudtok, és mi nem. Nektek, négylábúaknak hála, egy kicsit mi is tudunk örülni a pillanatnak, legalább a séták ideje alatt nem rágódunk a holnapon és élünk a mának. Még százszor ennyi (na jó, nem leszek állatkínzó, csak 50-szer ennyi) születésnapot kívánok Neked, drága kiskutyám. Boldog szülinapot: Gazdi