kutyavilag

Kedves Shae!

Szeretném megköszönni neked és persze Csuti mesternek, hogy részt vettetek a hétvégén rendezett születésnapi zsúromon. Állati volt, bár Gazdi mintha ki lett volna borulva, amikor a kanapét átjátszottuk a nappali másik végébe. Nem is értem, csak neki tettünk szívességet, hiszen a Feng shui szerint ott sokkal jobb helye lenne. Kreatívak vagyunk, rajtunk nem fog ki a rossz idő, akkor is tudunk órákig őrjöngeni, ha arra csak egy lakás áll a rendelkezésünkre. Vajon ez az a helyzet, amikor futtatóvá alakul a szobám? Juhú, lett egy saját játszóterem, de nyugi, megengedem neked is, hogy mókázhass ott!

Mókázásról jut eszembe. Csinálhatnál valamit őpulisádoggal, mert a depresszív aurája belengte az egész teret, és már majdnem nekem is rossz kedvem lett tőle. Majdnem. Búbánatos fejjel ült órákon keresztül a konyhában – bár lehet, hogy csak felmérte a kajalelőhelyeket –, és világfájdalmat türkröző tekintettel meredt a Gazdimra minden alkalommal, amikor elment mellette.  Persze ő bedőlt neki, és akkor hosszan kényeztette, simi, jutifali, miegymás. Na persze, akkor épp nem volt depressziós! Szóval, TESSÉK csinálni vele valamit, mert ha ma is ezt fogja művelni, akkor kénytelen leszek agressziót alkalmazni és a végén a fejére dobom a kongomat... vagy téged. 

Amúgy már azon is filóztam, hogy ő valójában nem is depis, csupán színészkedik, hogy mindenki vele foglalkozzon – mondjuk mellettünk nem csoda, hogy ilyen taktikai lépésekre kényszerül –, vagy csak ebben a formában kívánja érvényesíteni az akaratát. (Ha ez így van, akkor ő a példaképem!) Nézd meg, eljátszotta a hattyú puli halálát és máris nem kellett velünk jönnie kávézni az Addicted2Caffeine-be. Ez amúgy akár – hangsúlyozom, AKÁR – jó szórakozás is lehetett volna, hiszen ez a kávézó kutyabarát(!!!), és vígan helyet foglalhattunk volna mi is a pihe-puha székeken. De neeeem, persze, hogy ez nem így történt. A kedves kétlábújaink úgy ítélték meg, hogy nem vagyunk kávézó kompatibilisek, mondván, hogy tiszta sár a mancsunk – hülyeség, ezt simán eltűntettem volna valamelyik párnán! –, ezért kint a FÖLDÖN kellett várakoznunk, amíg ők tök jól eltrécseltek. Várakozni is utálok, nem hogy a földön! Arról már ne is beszéljünk, hogy az eső is esett, és ráadásul halálra untuk magunkat. Remélem, hogy ilyen viselkedést soha többet nem fognak tanúsítani, mert ha igen, azt hiszem újra iskolába kell járassuk őket. Vagy leckéket kell vegyünk Csutitól.

Délután Gazdival megyünk értetek– ugyanis ha jól tudom, a tied még mindig munkakóros–, addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz

Ui.: Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat születésnapom alkalmából, ígérem, hogy ugyanolyan csíntalan rosszaság leszek a következő években is, és persze Gazdi idegrendszerét folyamatos edzésben tartom. Ezt garantálom.

Kutyás vagyok. Ez nem állapot, ez életforma. Amikor ezt választottam, kinyílt előttem számtalan ajtó. Megváltozott a felfogásom, az élethez való hozzáállásom, a fontossági sorrendem. De ezzel párhuzamosan be is zárult rengeteg kapu. 

Tiltások, kötelezettségek és becsmérlés. Rosszul neveled, rosszul csinálod, rossz tápot adsz neki, rossz helyen sétáltatod, sőt rossz gazdi vagy.  "Nem sovány ez a kutya?" "Le tudod fárasztani?" "Kutyát lakásban? Állatkínzás!" "Egész nap egyedül van?" "Nem szedi szét a lakást?" "Szájkosár nem kellene rá?" "Minden tele van kutyaszőrrel?" Nincs olyan gazdi, aki ne találkozott volna valamelyik kérdéssel. Nincs olyan gazdi, akit ne tiltottak volna már ki egy helyről - ami legyen egy kávézó, étterem, hotel, strand vagy a közeli park-, csak azért mert négylábú barátjával akart oda bemenni.

Kemény falakba ütközhetünk, ha nem készülünk fel előre, hogy hova lehet és érdemes menni kutyával. Szerencsére valami mozgásba lendült, a nyugati szellő - lassan, de biztosan - megérintette hazánkat, Budapesten a különböző helyek folyamatosan nyitják meg kapuikat a négylábúak előtt, országos szinten pedig egyre több a kutyabarát szállás. Ugyan van még bőven hová fejlődni, messze van, és kanyargós az út a célig, de azért látszik a haladás. Már nincs minden ajtó kulcsra zárva, sőt mi több, van amit már résnyire kinyitottak.

Ezeket a kapukat döngetjük és próbáljuk szélesebbre tárni. Beszámolunk arról, hogy hová üljünk be mindenféleképpen egy teára, sörre vagy kávéra, mik azok a panziók, hotelek és vendégházak, amelyek nem csak elviselik, hanem szeretik is a négylábúakat. 

Jó szórakozást a bloghoz!