kutyavilag

Kedves Shae!

Szeretném megköszönni neked és persze Csuti mesternek, hogy részt vettetek a hétvégén rendezett születésnapi zsúromon. Állati volt, bár Gazdi mintha ki lett volna borulva, amikor a kanapét átjátszottuk a nappali másik végébe. Nem is értem, csak neki tettünk szívességet, hiszen a Feng shui szerint ott sokkal jobb helye lenne. Kreatívak vagyunk, rajtunk nem fog ki a rossz idő, akkor is tudunk órákig őrjöngeni, ha arra csak egy lakás áll a rendelkezésünkre. Vajon ez az a helyzet, amikor futtatóvá alakul a szobám? Juhú, lett egy saját játszóterem, de nyugi, megengedem neked is, hogy mókázhass ott!

Mókázásról jut eszembe. Csinálhatnál valamit őpulisádoggal, mert a depresszív aurája belengte az egész teret, és már majdnem nekem is rossz kedvem lett tőle. Majdnem. Búbánatos fejjel ült órákon keresztül a konyhában – bár lehet, hogy csak felmérte a kajalelőhelyeket –, és világfájdalmat türkröző tekintettel meredt a Gazdimra minden alkalommal, amikor elment mellette.  Persze ő bedőlt neki, és akkor hosszan kényeztette, simi, jutifali, miegymás. Na persze, akkor épp nem volt depressziós! Szóval, TESSÉK csinálni vele valamit, mert ha ma is ezt fogja művelni, akkor kénytelen leszek agressziót alkalmazni és a végén a fejére dobom a kongomat... vagy téged. 

Amúgy már azon is filóztam, hogy ő valójában nem is depis, csupán színészkedik, hogy mindenki vele foglalkozzon – mondjuk mellettünk nem csoda, hogy ilyen taktikai lépésekre kényszerül –, vagy csak ebben a formában kívánja érvényesíteni az akaratát. (Ha ez így van, akkor ő a példaképem!) Nézd meg, eljátszotta a hattyú puli halálát és máris nem kellett velünk jönnie kávézni az Addicted2Caffeine-be. Ez amúgy akár – hangsúlyozom, AKÁR – jó szórakozás is lehetett volna, hiszen ez a kávézó kutyabarát(!!!), és vígan helyet foglalhattunk volna mi is a pihe-puha székeken. De neeeem, persze, hogy ez nem így történt. A kedves kétlábújaink úgy ítélték meg, hogy nem vagyunk kávézó kompatibilisek, mondván, hogy tiszta sár a mancsunk – hülyeség, ezt simán eltűntettem volna valamelyik párnán! –, ezért kint a FÖLDÖN kellett várakoznunk, amíg ők tök jól eltrécseltek. Várakozni is utálok, nem hogy a földön! Arról már ne is beszéljünk, hogy az eső is esett, és ráadásul halálra untuk magunkat. Remélem, hogy ilyen viselkedést soha többet nem fognak tanúsítani, mert ha igen, azt hiszem újra iskolába kell járassuk őket. Vagy leckéket kell vegyünk Csutitól.

Délután Gazdival megyünk értetek– ugyanis ha jól tudom, a tied még mindig munkakóros–, addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz

Ui.: Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat születésnapom alkalmából, ígérem, hogy ugyanolyan csíntalan rosszaság leszek a következő években is, és persze Gazdi idegrendszerét folyamatos edzésben tartom. Ezt garantálom.

Remélem, a tündérkirálylányt nem sértem meg azzal, hogy ma neked írok, csak hallottam, hogy mostanában nem szolgál túl jól az egészséged. Olyan szavakat emlegettek a gazdáink, hogy autoimmun- és cukorbetegség, lúgos kémhatás, vérvétel, vizeletvizsgálat, antibiotikum, szteroid. Én ezekből semmit sem értek, ezért gondoltam, hogy kutakodom egy kicsit a témában. Nyugi, azért nem vitettem el magamat a doki nénim rendelőjéhez (amúgy imádok oda járni, mindig rohanok és ordítok, hogy én legyek az első – hátha valaki nem értene a szép szóból –, mert az egy dolog, hogy kedvesek velem és szeretgetnek, de ami ennél is jobb, hogy vannak ott macskák, akiket lehet bámulni és szuggerálni, hogy jöjjenek közelebb.), de a kedvedért elcsentem Gazdim jegyzeteit, hátha találok benne valami érdekeset.

Ugyanis mostanában a Gazdim nagyon unalmas nőszemély, folyamatosan tanul valami hülyeséget, és alig foglalkozik velem. (Sőt, sokszor haza sem jön, mondván, hogy iskolába jár. Mindig szabadkozik, na de ki is kérte őt erre? Senki! Pláne nem én. Persze egy hosszabb egyedül mélabúsan eltöltött nap után meg pitizik a megbocsátásomért. Pfff. Mit képzel ő magáról?! Csak úgy nem jön haza és majd holmi simizgetéssel levesz a lábamról? Ráadásul, amikor megszimatolom, csupa idegen kutya szagát érzem rajta. Iskola, mi?! Azt kell, hogy mondjam, vizslához méltatlan helyzet ez.) A könyvét lapozgattam először, de az felettébb unalmas volt, majd áttértem a jegyzeteire. Naná, hogy nem tudtam meg semmit a betegségedről, de cserébe olvastam valamit a kutyakozmetikázásról (ha ez a kádban való fürdetésnek csúfolt kínzással áll párhuzamban, akkor nem is akarom tudni, hogy ez pontosan mit is jelent), a tenyészkiválasztásról (hmm, ha itt csinos lányokat kell kiválasztanom magamnak, akkor jöhet. Ezt Shae-nek inkább meg se említsd, a végén még kapok a fejemre a futiban.), a testtájékokról (izmos vagyok, szexi és minden tájékom a helyén van) és valami emésztőkészülékről. Na, ilyenem nekem tuti nincsen, viszont van egy hatalmas pocakom, amit bármikor szívesen teletömök finom kacsa- vagy csirke farháttal, almával, répával, vagy ami éppen csurran cseppen a parkban a kukák körül. Persze, pofátlan módon sokszor csak száraztáppal szúrják ki a szememet. Nem vagyok én se glutén-, se laktózérzékeny és megrögzött paleós sem! Nem tudom, mit izgulnak, akinek olyan jó az anyagcseréje, mint nekem, az sosem fog elhízni. (A Gazdis futásról pedig inkább ne is beszéljünk…)

Sajnos még nincs doktori diplomám – valószínűleg sosem lesz, de mindegy is, amúgy sem bírom a vért –, így egyelőre nem tudok segíteni neked. A tüneteid kapcsán még nem adtam fel a keresést, ha okosabb leszek, azonnal értesítelek. Addig is, ha bármi kérdésed lenne a hosszú, nemezes vagy drótos szőrzet ápolásáról, az agykoponyád felépítéséről vagy a csigolyáidról, fordulj hozzám bizalommal. Remélem őpuliságod kedélyállapotával minden rendben van, zabálsz, akarom mondani, eszel rendesen, sétáltatod a kétlábúid és diktálod a hétköznapi események alakulását. Lassan letolhatnád a képed a futihoz is, addig is jobbulást kívánva, egészfejetegybebekapós kutyapuszi, no nem csak neked, hanem természetesen a kedvenc pitbullomnak is: Zeusz