kutyavilag

El se tudod képzelni, hogy mennyire felidegesítettem magam a tegnapi beszélgetésünkön, azóta folyamatosan áll a hátamon a szőr, és méltatlankodásomnak hangot adva hosszan vakkantgattam, ezért a Gazdám már majdnem kirakott a lépcsőházba. Mármint természetesen nem rajtad akadtam ki, tőled még azt is szeretem, ha perceken keresztül cibálod a fél pofazacskómat (tűzről pattant kis menyecske vagy, valljuk be). Gazdi szerint vicces, amikor csüngsz a tokámon, de hát nincs is tokám! Azok bőrredők! 

Szóval azóta is ezen kattogok. Hogy mennyi pofátlan és bunkó négylábúval hoz össze minket a sors. Mint az a kis terrier, tudod, aki múltkor nagy durral berongyolt a futi ajtaján, maga után rántva a láthatóan bamba gazdáját. Már az is ciki volt, ahogy ránk rontott, de hogy közben csak azt ugatta, hogy mi mekkora lúzerek vagyunk, és, hogy téged percek alatt lenyom bunyóban. Ott menőzött, hogy nézzük meg, ő még a kétlábúját is jobbra-balra ráncigálja. Mert megteheti. Ezután pislogni sem volt időm, már a torkodnak ugrott. Érted?! A torkodnak! Milyen eljárás ez?! Az az egy szerencséje van, hogy úrinő vagy és nem haraptad azon nyomban két darabra, és hogy te csak egy laza mozdulattal leráztad magadról azt az acsarkodó fejét. Naná, hogy ő ettől még jobban bespanolta magát, és folytatta a cirkuszt. Én hősiesen kiabáltam neked messziről, hogy adj neki, nyomd le azt a kis hülyét. Mert simán megtehetted volna. Egy csettintés, és annyi... Az is a mázlija, hogy a mi Gazdijaink tettre készek, az enyém lekapta rólad a vakarcsot, a tied meg beugrott az útjába. Eközben az ő kétlábúja állt és csak száj tátva bámult.

Téged jól leszidtak, én próbáltam puncsolni a főnökasszonyodnál, de nem sok sikerrel. Ő csak azért is mondta neked a magáét. "Nem szabad a kisebbet bántani, nem szabad visszaugatni, be kell fogni a szád akkor is, ha neked van igazad és a többi." Persze én rohadtul nem értettem vele egyet, mert az lett volna a fair, ha a fejmosást a kis szálkásszőrű kapja és nem te. De ő csak gúnyosan vigyorgott ránk az embere mellől és negédesen közölte velünk, hogy vesztettünk, majd fogta magát és röhögve odébb állt. Te még percekig hallgathattad a szokásos monológot. Persze ilyenkor se Shaepici se királylány nem vagy, csak vérszomjas dög. De ez hülyeség! Egy hős voltál és kész. Képzeld csak el, mi lett volna, ha valaki mással kötözködik. Valaki mással, akinek kissé gyengébbek az idegei. Szerintem már vér folyt volna... és ha a kétlábúja ilyen tejbetök, akkor lesznek még itt gondok bőven. Sokan elfelejtik, hogy egy terrier - legyen az 2 kilós, vagy legyen 25 - az mindig terrier marad. Tisztában vagyok vele, hogy ezt pont jónak magyarázom, de te alapvetően konfliktuskerülő vagy, és nem szereted fitogtatni az erődet.

Tudom-tudom, ilyenek mindig lesznek, bele kell törődni. Van aki igazi trollként tönkreteszi a játékunkat, van aki beugat majd kerítésen belül és kívül, vagy elveszi a labdánkat, vagy csak úgy -jófejségből persze- megver egy kicsit. Természetesen engem, mert azt hiszik, hogyha nincsenek golyóim, az azt is jelenti, hogy töketlen  vagyok. (Na persze ők nem tudják, hogy én egy pitbulltól tanultam bunyózni, kemény vizslalegény vagyok, csak jól titkolom.)

Remélem délután - ha a Gazdim egyáltán képes lesz levinni a parkba, mert valami izomlázról nyöszörög, és két nyögés között rubin vagy Rubint Rékát emleget - elugathatom neked a környék legújabb pletykáit, amit reggel hallottam a tó körül. Addig is egészfejetegybebekapós kutyapuszi: Zeusz